Életbiztosítások fajtái

 

Életbiztosítások főbb fajtái és jellemzői

 

Kockázati életbiztosítások

Ez a biztosítási forma a szerződés időszakában egy előre meghatározott biztosítási összeget fizet a biztosított halála esetén a megjelölt kedvezményezettnek.

Amennyiben lejáratkor él a biztosított, a biztosítás kifizetés nélkül szűnik meg. Megfelelő választás, ha családunkat egy váratlan tragédia negatív anyagi következményeitől kívánjuk megóvni.

Pozitív tény, hogy a szerződésben megjelölt kedvezményezettnek nem kell kivárni a hagyatéki eljárás lezárását, hogy hozzájussanak a szolgáltatáshoz.

A hitelfedezeti életbiztosítások leggyakrabban ezt a formát alkalmazzák.

 

Vegyes életbiztosítások

A szerződésben meghatározott összeget a biztosítás tartama alatti halál esetén és az lejárat végén végén, egyaránt kifizeti a biztosító.

Ideális, ha nem csupán a halálesettel járó anyagi kockázatot kívánjuk kivédeni, hanem megtakarításon is gondolkodunk későbbi céljaink megvalósításához (pl.nyugdíjas évek)

 

Befektetési egységekhez kötött (un.Unit-linked) biztosítások

Olyan életbiztosítási forma, melyben a befizetett díjak túlnyomó része befektetési alapokba fektethető.

Fő jellemzője inkább a befektetés és a megtakarítás, ezért alacsony haláleseti szolgáltatással párosulnak ezek a szerződések.

A lejáratkor kifizetett összeg mértéke attól függ, milyen hozamot értek el a biztosított által kiválasztott befektetési alapok.

Annak érdemes ilyen életbiztosítást kötni, aki járatos a befektetésekben, és figyelemmel tudja kísérni az alapok árfolyamait, és ki tudja használni azok előnyeit.

 

 

 

 

Az életbiztosítás története

 

Az életbiztosítás történelme egészen időszámításunk előtt 100-ig nyúlik vissza, amikor is Caius Marius római hadvezér csapataiból olyan közösséget hozott létre, melynek tagjai a temetési költségeikhez hozzájárulást fizettek. Mikor a közösség egy tagja hirtelen elhalálozott, társai fizették a temetési költségeket. Ennek mintájára hasonló közösségek alakultak, mivel a rómaiak úgy hitték, hogy a nem megfelelő temetkezés boldogtalan szellemeket szabadít fel. Gyakorlatilag a közösségek megalakulása az elhunyt leszármazottjai számára illetmény biztosított.

A Római Birodalom bukása után az életbiztosítás fogalma egészen 1662-ig nem bukkant fel, amikor is John Graunt londoni textilkereskedő kiszámítható rendszert vélt felfedezni a hosszú élet és halál között egy meghatározott embercsoporton belül, annak ellenére, hogy individuumokra bontva az élettartam kiszámíthatósága már bizonytalan. Néhány évtizeddel később 1693-ban a csillagász Edmond Halley megalkotta az első halandósági táblát összekapcsolva az életbiztosítás díját és az átlagos élettartamot. Ennek ellenére az első biztosító társaság megalakulása csak 1732-re tehető a dél-Karolinai Charleston városában. Az életbiztosítást csak 1760-ban vették be termék portfóliójukba.1756-ban Joseph Dodson újradolgozta Halley halandósági tábláját, melyben a biztosítási díj mértékét a korhoz kötötte. 1759-re a philadelphiai presbiteriánus zsinat támogatta az első életbiztosítási társulás megalakulását Amerikában, hogy a presbiteriánus miniszterek és családtagjaik juttatásban részesüljenek. Az episzkopálisok egy évtizeddel később hasonló alapot hoztak létre.